Belgyógyászat: műszeres belgyógyászati vizsgálatok

Leggyakoribb műszeres vizsgálatok és hasznuk a belgyógyászati gyakorlatban

A belgyógyászati szűrővizsgálatok jelentősége abban rejlik, hogy panaszmentes állapotban ismerhetők fel olyan betegségek, amelyek időben észlelve meggyógyíthatók, vagy súlyossá válásuk megelőzhető.

A legtöbb betegség, ha már tüneteket okoz eredményesen nehezen kezelhető. Több olyan betegség van, amelyik ha már tüneteket okoz, nem kezelhető, halálos kimenetelű.




Vérnyomásmérés

  • segítségével adatokat nyerünk az artériás rendszerben levő vérnek a szívciklusban elért legnagyobb és legkisebb nyomásértékéről, vagyis a pulzusnyomás maximumáról és minimumáról
  • van szisztolés és diasztolés vérnyomás
  • kilopascalban (kPa) vagy higanymilliméterben (mmHg) fejezzük ki, és törtvonallal választ-juk el
  • felnőttek részére általában 12,5 cm széles és 30-40 cm hosszú mandzsetta a megfelelő
  • fel nem fújt mandzsetta pontos felfekvésű, de nem leszorító ("stranguláló") hatású felcsatolása a megfelelő
  • ezután megtapintjuk a könyökhajlatban az arteria brachialist, és nem rányomva, de fölé kell helyezni a fonendoszkóp érzékelő részét
  • felfújjuk a mandzsettát kb. 20-30 mmHg-rel a pulzuseltűnés értéke fölé, majd onnan lassan kb. 2-3 mmHg/s sebességgel engedjük lefelé a nyomást, közben a higanyoszlop magasságát kell figyelni
  • az első ún. Korotkoff-féle érhangnál a szisztolés, az utolsónál a diasztolés értéket leolvas-suk a skáláról
  • aritmiás szívműködés esetén ismételt mérésekből átlagot becsülünk - alkalmi vérnyomás-nak nevezzük (egy alkalommal mért vérnyomás)
  • vérnyomásmérés rövidítése: RR (Riva-Rocci nevek rövidítése)
  • mérés eredményének értékelése az Egészségügyi Világszervezet (1978) alapján:
    • normotónia
    • < 140 mmHg szisztolés
    • < 90 mmHg diasztolés
      hipertónia
    • >160 mmHg szisztolés
    • >95 mmHg diasztolés
  • a kettő közötti értéket határérték vérnyomás-emelkedésnek nevezzük
  • Ortosztatikus kollapszushajlam (Shellong-próba): fekve magasabb, állva 30-40 mmHg-rel alacsonyabb vérnyomást mérünk
  • Az alsó végtagon: a vérnyomást a combra csatolt, megfelelő méretű mandzsetta felfújásával és a fossa popliteába illesztett fonendoszkóp segítségével mérhetjük meg, a felső végtagi méréshez hasonló módon


  • Elektrokardiográfia (EKG)

  • a szívműködés ritmusát és az egyes szívrészek összehúzódásának-elernyedésének sorrendjét szabályozó ingerületterjedést elektromos feszültségváltozások kísérik
  • a feszültségváltozások a szív felszínéről tovaterjednek a test felszínére is, ahonnan elvezet-ve, felerősítve amplitúdó-idő függvények formájában megjeleníthetők
  • Az eljárást elektrokardiográfnak, az eredménygörbéket elektrokardiogrammnak nevezzük
  • Attól függően hogy a testfelszín melyik és hány pontjáról történik a szívpotenciálok elvezetése, különböző EKG-eljárásokat különböztetünk meg

  • EKG testfelszíni térkép:
  • A tér minden irányában a mellkas felszínén mintegy négyzethálós alakzatban helyezzük fel az elektródokat és a róluk egyidejűleg elvezetett feszültségváltozásokat jelenítjük meg ? úgy, hogy az azonos feszültségű szinkron pontokat folytonos vonalakkal összekötjük
  • ha csak két, egymásra nem is pontosan merőleges irányú sík csupán egyes, konvencionálisan kialakult pontjairól és csak részben egyidejűleg vezetünk el potenciálváltozásokat, akkor a frontális síkba a végtagi (Einthoven-féle bipoláris és a Goldberger-féle unipoláris), a horizontális síkba a mellkasi (Wilson-féle unipoláris) elvezetések görbéi által nyerünk bepillantást - ez a legkiterjedtebben használt 12 elvezetéses EKG




  • HMM Belgyógyászat
    1135 Budapest, Jász utca 33-35.
    Tel/Fax: 06-1/800-9333; Mobil: 06-30/633-09-61
    E-mail: recepcio@hungariamed.hu
    Adószám: 12489477-2-41
    HMM © 2018 - Minden jog fenntartva!